Soha nem írtam még olyan bejegyzést, ami így vagy úgy, de ne kapcsolódott
volna a szépségápoláshoz, illetve ezen a platformon még nem. Miért is tettem
volna?
Nem éreztem szükségét, egészen mostanáig... Tulajdonképpen ez egy hazugság,
pont ugyanolyan, mint amilyen világban élünk... Akartam írni, de valahogy ilyen
erősen még sosem nyílalt belém a gondolat, hogy egy hajnal 4-kor kezdődő nap
éjjelén még energiám legyen arra, hogy a véleményemet leírja.
Azt sem tudom, hogy ennek most van-e egyáltalán értelme....
Kezdjük az elején...
Pár hete egy újságban láttam a plakátot, miszerint, elindul az RTL Klub új
show-ja, az ilyen-olyan pozitív jelzőkkel teleaggatott Szenzációs Négyes.
Tulajdonképpen, szinte csak a legritkább esetben nézek TV-t, tehát még
kevesebbszer valamilyen show műsort, de ahogy néztem a koncepciót, és a
szereplőket, tudtam ezt megnézem. A szereplők között, ha lehet így mondani két
nagy kedvencem is szerepelt (szerepel jelenleg is), bár más korcsoportban, de
ez a legkevésbé lényeges most. Az viszont lényeges, hogy mind a zsűri, mind a
szereplők közül nem tudtam volna kiemelni olyat, aki miatt ne néztem volna
meg.
Az első műsorról szeptember 2-án lemaradtam. A másodikról pedig szeptember
9-én. Így történt, hogy szeptember 9-én az első, míg szeptember 10-én (ma este)
a második adást néztem vissza.
Az első részben sem értettem teljesen, hogy a zsűri -elnézést a trágár
kifejezésért-, de mi a f*szt keres ott...
Leszögezem itt, hogy engem nem érdekelnek a sztereotípiák, nem érdekelnek a
zsűri tagjainak magánéleti sz*rjai, és azt sem érdekel, hogy mennyi pénzt kap
ezért. A munkássága érdekel, és ebben a szemléletben elfogadom, hogy a zsűribe
került Alföldi Róbert és Ganxta Zoli… de, és itt jön a dolog egy furcsa része,
mert bár követem az Instagramon, és még tudom is, hogy ki ő, de mit keres itt a
Ráskó Eszter???
A fent említett két férfi, mindegy, hogy számomra kedvelt, vagy nem
kedvelt, műfajban, már igenis elért valamit, szóval még ha nem is értek velük
egyet, de azt mondom, hogy oké kell egy kissé pesszimista és egy kissé bugyuta
vélemény. Mert lássuk be, hogy Alföldi a maga nyers stílusával, még néha dicsér
is, Ganxta pedig tulajdonképpen csak a poénokkal szórakoztatja a
közönséget, mert a műfaján kívüli produkciókat nem tudja kellően kiszakmázni,
ez nem baj, értsen a sajátjához. Ahogy mondják a cipész maradjon a kaptafánál.
Hogy ezt az egészet miért írtam le?
Az első adásban elhangzott beszólásokat a játékosok/szereplők felé még nem
vettem komolyan, ha egyáltalán ezt az egész műfajt komolyan lehet venni, bár az
igazán nem tetszett, amit Szabó Zsófi produkciója után mondott a zsűri hölgy
tagja, de itt-ott még egyet is értettem vele.
A második adásban nem tudtam mi lesz nem néztem semmit meg előre, csak
megkerestem, és rákattintottam. A műsor második felében történt meg a
kiakadásom, mely most sem csillapodott még.
Szalay Bence készült a 20-asok csapatának e heti egyéni produkciójára,
végig néztem a kisfilmet, és nem tudtam mi fog történni. Aztán elindult a
produkció és én még az előtt, hogy végig hallgattam volna a zsűri értékelését
újra és újra végig néztem.
Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét dolgozta fel. Zenével, énekelve. A
hatása alá kerültem. Eddig egyetlen szerepben láttam ezt a fiút (igen, igen a
Viszkis főszerepében), csak hallgattam, és néztem, mennyi szép dolog egy ilyen
egész estés nevetős hülyeségben. Radnóti ma? ez volt az első reakcióm, nincs
mit szépíteni szeretem Radnótit. Gondoltam, a zsűri el lesz ájulva, a 20-as
generáció Radnótival 2018-ban. Azta! Vártam, a csilingelő 10 pontokat... szinte
már elkönyveltem, bezsebeltem Szalay helyett... Meg lesztek lepve, ha azt
mondom kár volt?
Alföldi Róbert kezdte az értékelést, "Tökéletesebben kellett volna
megcsinálni." Önmagában a mondat, erős, de jó indulatú kritika is
lehetne... de nem az. Itt álljunk meg egy szóra, senki nem mondta, hogy ez egy
tehetségkutató, ezek az emberek így vagy úgy, de tehetségesek már, nem kell
őket felfedezni. Azt pedig, hogy Radnóti versét a Bóbita-bóbita táncol-hoz
hasonlítja egyenesen felháborítónak tartom. Szóval elfogadom, a véleményt
miszerint technikailag nem volt a produkció briliáns, de könyörgöm, ezt
kitalálni, egy élő videoklipet forgatni, és még énekelni is, egy alapvetően nem
énekesnek szerintem elég kihívás.
Ezután a művésznő nagyon értékes véleményt halhattuk, mely szerint "Az
hiányzott, hogy legyen benne valami férfierő" Köszi! Értelmes
megnyilvánulás. Azt mondta szereti Radnótit, de hiányzott a csavar neki.
Radnóti Miklós egyik legszebb és legismertebb versét énekelve szavalja, egy
mellesleg nem rosszképű, huszon-egynéhány éves fiú, aki még bele is
éli magát, mi kell ettől férfiasabb??!
Ganxtáról pedig annyit, hogy véleménye szerint "Ami jó az jó, ez
mondjuk sz*r." Erre már nem is reagálok.
S, hogy miért írtam meg ezt az egészet, azért, mert felháborodtam. Felháborodtam
azon, hogy ez a magyar fiú, egy magyar költőt élesztett fel a képernyőn úgy,
hogy a tőle fiatalabbak is megjegyzik, s ez sz*r. Sz*r lenne, ha pár fiatal
legalább egy sort tudnak Radnóti verséből? Mert a műfajt eltalálta. Ez kell a
mai fiataloknak! Sőt tudjátok mit, ez kell Nekem is! 24 éves vagyok, és
szeretem az irodalmat, de nem vagyok irodalmár, ezt a megzenésített műfajt
viszont kedvelem.
Szóval, ott tartottam, hogy ezt a huszonéves fiút aki még az egyetemre jár,
megalázzák azzal, hogy azt mondják sz*r amit csinál.
Magyarázza már meg nekem valaki, hogy ebben mi volt a sz*r? Elfogadom, csak
magyarázza meg!
Az volt a szar, hogy ez a fiú egy új formában felélesztette Radnóti egyik
legismertebb versét? Vagy az, hogy esetleg több fiatal fog rá emlékezni? Mi
volt benne a sz*r?
Felháborodásom talán csitult volna, ha Fésűs Nelly rúdtánc produkciója nem
kapja meg azt az elismerést, amit én Szalay Bencének vártam. Annak a Bencének,
aki valamit hozott, valami régit, új köntösben. Fésűs Nelly "tánca"
ami bár elismerem, hogy sokkal megterhelőbb fizikailag, mint Bence élő klipje,
az maximális pontot érdemel? Ennyivel jobb rúdtánc mint az irodalom? Mint a
tudás?
Nem értem....
S, hogy érthető legyen a vége, nem vagyok kitűnő tanuló, soha nem voltam,
még irodalomból is csak ritkán. De az, hogy művész emberek és itt leginkább
Alföldire gondolok odáig süllyedjen, hogy egy rúdtáncot többe néz, mit egy
olyan produkciót, ami átadhat valamit a fiatalabbaknak, elgondolkoztat azon,
hogy mit ér a tudás? Továbbá én elfogadom maximálisan, ha valakinek nem ugyanaz
tetszik, mint nekem, itt nem a tetszés, nem tetszés dolgon van a hangsúly…
Köszönöm, ha elolvastad!
#szenzációsnégyes
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy már hosszú idő óta Szalay Bence feldolgozása volt az egyetlen értékelhető tartalom ezekben a tehetségkutatókban.
VálaszTörlésEgyébként pedig imádom és mindig is imádtam Radnótinak eme versét. :)